Apátfalvi viseletek

Szűkebb hazánk a Dél-Alföld, Magyarország délkeleti részén helyezkedik el, és magában foglalja Csongrád-Csanád, Békés és Bács Kiskun megyéket. Néprajzi területe átnyúlik Szerbia és Románia területére is.

Az Alföld a Kárpát-medence legnagyobb tája, ahol vízjárta és száraz területek váltakoznak. A Tisza és a Körösök halban gazdag folyók, jó megélhetést biztosítottak a halászatból élőknek. Az Alföld gabonatermelésre alkalmas száraz, meleg éghajlatú terület. Külön réteget alkottak a jellegzetes kézművesek, mint a papucsosok, gombkötők, késesek.  A Dél-Alföld központja Szeged, annak tanyavilágával együtt. A fennmaradt viselete és a tánckultúra szempontjából két település emelhető ki ebből a tájegységből: Tápé és Apátfalva.

A férfi viselet jellegzetes darabja a bőgatya és a borjúszájú vászoning volt. A bőgatya elé kékfestő kötényt is kötöttek. Télen a vászonruhájukat szűr és ködmön egészítette ki. A legtovább fennmaradt viselet a suba volt. Télen báránybőr kucsmát viseltek, aratáskor szalmakalapot. A századfordulón jellegzetes volt a tápéi férfiak fején a bográcsszélű vagy hatvarrásos kalap. A priccses nadrág csak az I. világháború után terjedt el. A posztó ruhához keményszárú csizmát viseltek a férfiak.

A tápéi asszonyok az 1900-as évek elejéig 5-6 alsószoknyát hordtak, amely felett bokán felül érő bokros szoknyát hordtak. Ehhez blúzt viseltek keskeny köténnyel. A bársonyból, brokátból vagy selyemből készült „testhönállót” csak ünnepnapokon hordták. Az ujjasok felett egy nagyméretű selyemkendőt, és a nyakra való kis selyemkendőt használtak. Az asszonyok fején fékötőt (főkötő) hordtak, nyakukat 6-8 soros kalárissal díszítették. Lábbelijük a cipő és a kivarrott bársonypapucs volt, amelyhez fehér vagy csíkos harisnya illet. A nőknél voltak íratlan szabályok: minden alkalomra mást kellett viselni: például pünkösdkor a lányok rózsaszínbe öltöztek, az asszonyok pirosba, bordóba. Úrnapján és búcsúkor fehér ruhát viseltek, nagyböjtben pedig festő ruhadarabokat hordtak.

Szöveg: Doktor Andrea