Dejtári női viselet

A dejtári női viseletekben nagy szerepe volt a színeknek. Nem csak a fejviselet volt íratlan szabályokhoz kötve, hanem, hogy ki és mikor milyen színű ruhát viselhet. Elsősorban az egyházi ünnepek határozták meg a viselet színét. Például nagy böjtben sötét, húsvétkor világos, pünkösdkor pirosas ruhákat viseltek. Gyász alkalmával feketében jártak, de ez időszak hosszát és szabályait a hagyomány határozta meg. Mély gyászban levő ember dísztelen fekete ruhát hordott, a félgyász már csipke díszítéseket is megengedett, a gyászidőszak vége felé pedig sötét ruha fekete kendővel is elegendő volt.
A legfiatalabb lányok világos, halvány árnyalatú ruhákat viseltek, mint a fehér, világoskék, halvány sárga és rózsaszín.
A nagyobb lányok mindenféle színű ruhákat viselhettek egy közepes árnyalatban. A legélénkebb színű ruhákat az eladó sorban levő lányok és a fiatal menyecskék viselték. Napsárgát, narancssárgát, pirosat. Ez figyelemfelhívás volt arra ,hogy érett korba léptek. A fiatal menyecskéknek szabad volt alkalmanként felvenni még a menyasszonyi ruhájukat fehér féketővel, de idővel egyre mattabb árnyalatúakat kezdtek hordani. Galambszín, tüdőszín.

Negyven éves koruk feletti asszonyok sötétebb árnyalatú ruhákat hordtak, mint lila, bordó, barna és sötét zöld, sötétkék. 60 év felett pedig általában feketében jártak. Mivel egyes ruhákat már nem vehettek fel, azokat odaadták a fiatalabb rokonoknak. Azért hogy generációkon keresztül hordhatóak legyenek a ruhák nagyon vigyáztak rájuk. A kényes selymek és brokátok károsítás nélkül nem voltak moshatóak, így még az esőtől is óvták. Kizárólag a vásznakat mosták, a felső ruhákat csak szellőztették. Így az ünnepi ruhákat csak szentmisékre vették fel, utána azonnal és gondosan elcsomagolták.