Mezőkövesdi matyó summás lány
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye&
Matyóföld&
magyar
Az UNESCO reprezentatív listájára felvett Matyó népművészet egyik méltán ismertté vált eleme a népviselet. A női viselet formájában igen különbözik az országszerte általánosnak mondható sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől. A bokáig érő harang alakú szoknya, a felsőtest karcsúságát hangsúlyozó testhezálló „litya” pompás alakot kölcsönöz viselőjének. Az ünnepi ruhadarabok nemes alapanyagokból készültek, a kötények dúsan díszítettek. A színek, díszítmények s nem utolsósorban a változatos formájú főkötők egyértelműen tükrözték viselője életkorát, családi állapotát, ugyanakkor leplezték a társadalmi különbségeket. A „hadd korogjon, csak ragyogjon” kifejezés nem kívülről jövő parancsként, hanem belső késztetésként szolgálta a matyók alkotókedvét, élni akarását.
A 19. század második felében a lakosság számának növekedése Mezőkövesden erős differenciálódáshoz, a népesség jelentős részének elszegényedéséhez vezetett, akik a 20. század elején többnyire már summásként (vándormunkásként) keresték kenyerüket. Az országszerte főként mezőgazdaságban dolgozó mezőkövesdiek munka közben egyszerűbb, főként karton anyagból készült ruhaneműket hordtak, mint a képen látható summás lány. A kötény sem a már jól ismert, gazdagon hímzett darab. A lány karján fonott summás kosár, melyben az enni, inni valót, evőeszközöket vitték magukkal a munkába indulók.
A kötény különleges díszítményéről:
Az újabb díszítési módok közé tartozott az előrajzolás után, varrógéppel készített dísztűzés. Országszerte „nyargalás”-nak is nevezik. A mezőkövesdi matyóknál gépi tűzésnek mondják. Kötények díszítésére alkalmazzák, néha hímzéssel kombinálva.
Főképpen női melles kötényeket díszítettek ezzel a különleges eljárással. Az alapanyag mindig sötét színű fekete klott vagy kékfestő. A fonal fehér vagy aranyszínűre emlékeztető sárga varrócérna. A gépi tűzés úgy készült, hogy mintáját csomagoló- vagy selyempapírra megrajtolták, felfércelték az anyag visszájára, meggépelték a minta szerint, majd általában kitépkedték az elkészült kötényből. Ismerünk olyan kötényt is, ahol a papírt benne hagyták a visszáján, hogy jobban tartson. A minta a hátoldalon gépelendő, egyszerű gépcérnával, de az orsóba vastagabb cérnát szükséges befűzni.
