Püspökhatvan

A püspökhatvani lányok a hajukat egy fonatba, copfba fonták. A fonat végébe szalagot kötöttek.

A férjes asszonyok a hajukat kontyba fésülték. Hátul a fejtető alatt erős madzaggal megkötötték, majd két egyforma copfba fonták. Hátul a kötés fölött a hajukba csontból vagy alumíniumból készült 9 fogazatú széles kontyfésűt tűztek. Két oldalról a fésű köré tekerték a copfokat. Ez volt a konty. Erre kerül a különböző színű, és minőségű főkötő (čepjec). A főkötő első részét flitterek, vékony hímzés, a széleket keményített, ráncolt slingelés díszítette. a főkötő konty része köré vékony szalagot kötöttek, amit kis masnival erősítettek meg.

Az asszonyoknak az első gyermekük megszületése után már fejkendőben illett járni.

Ünnepi ruhájukhoz a lányok és menyecskék gyöngysort viseltek. Ezt a ruhájuk színéhez választották, a zvoncás (harangos) csak egyszínű lehetett. Hátul masnival kötődtek, ennek színe a ruhával harmonizált.

Az ing (košeľa) fehér sifon vászonból készült. Hossza viselőjének hasa aljáig ért, elöl középen volt bevágva, piros, vagy kék gombokkal zárták. A női ing rövid ujjú volt, az ujjak végét hímzéssel, margidísszel, az ünnepnapokon viseltet slingeléssel is díszítették.

A pruszlik (pruszľak) a viselet legdíszesebb darabja. Ujj nélküli, testhez simuló, jellegzetesen hímzett női mellény. Finom fehérvászon anyagból készült, amit a lányok és fiatal asszonyok nyáron, ünnepi alkalmakkor az ingre öltve viseltek. A pruszlikot elöl és hátul a községre jellemző rózsa motívumokkal hímezték.

A szoknyákat (sukňe) az alábbiak szerint viselték: A legalsó a pendely (rubáč), házi szőttes pamutvászonból készült. Erre került a 3 db fehér keményített

alsószoknya (biele sukňe), majd a felső szoknyák (hornie sukňe), ami lehetett szegett és svíkos. A szegett szoknyákat leggyakrabban templomban viselték. A lányok bécsi pirosat, a menyecskék hímzett posztó szoknyát hordtak ezen alkalmakkor. A szoknya elejét takaró ruhadarab a kötény (sakáčka), ami leggyakrabban kékfestő anyagból készült. Alul keskenyebb vagy szélesebb kézi, vagy gépi hímzéssel készült. Leggyakrabban piros pertlivel kötődött. A zsebkendő (ručník) négyzet alakú, kézi hímzéssel díszített kiegészítő. A kötény bal oldalába tűzték. A viselet része a pamut harisnya (štrimfle), aminek

színét a szoknyákhoz igazították. Lábukon spanglis cipőt (španglička) viseltek, ami lehetett egy vagy két pántos.

Az idősebb asszonyok ruhadarabjai ugyanezeket a viseletelemeket tartalmazták, csak díszítetlenek voltak, sötétebb színekben hordták őket.

FÉRFI VISELET: 

A legények és a fiatal nős férfiak ünnepi ruházata az alábbi darabokból állt:

Kis karimájú pörge kalap (klobúk), slingelt, vagy kézzel hímzett ing (košeľa), piros vagy kék gombokkal,

posztó, vagy kangám anyagból varrt nadrág (nohavice), ami zsinórral díszített is lehetett és ugyanilyen anyagból készült rézgombos mellény (ľajbík). A mi falunkban a mellény felső csücskét kihajtották, két háromszöget formáztak belőle. Ezeket 3-3- rézgomb díszítette és 10-12 gömbölyű, fényes gombbal (popkonoví gombík) lehetett begombolni. A mellény visszáján egy legombolható kb. 5 cm-es zöld,

cakkozott posztóra fölvarrott piros posztó pánt is lehetett. Ez a pánt jobbról-balra futott keresztbe a mellen, és a mellény bal alsó részéhez volt rögzítve. A kötény (sakáčka) anyagában, színében, díszítésében hasonló a női kötényhez, csak keskenyebb és hosszabb. Lábukon kemény szárú, bőr csizmát (čižmi)

hordtak.

A ruhadarabok elnevezéséből is látszik, hogy Püspökhatvanban szlovák nemzetiségű családok laktak, azonban éltek a faluban magyar és német családok is. A mai napig szlovák és magyar hagyományok maradtak fenn, a német lakosság a 18. században beolvadt a másik két nemzetiség közé