Szarvas kendő Dejtárról

A szarvas kendő csak Dejtáron a szomszédos Patakon és a felvidéki Ipolybalog, Ipolykeszi, Nagycsalomja, Inám községekben volt hagyományos asszonyi viselet.

Miután megszületett az első gyermeke az asszony el kezdett kendőt hordani. Ez egy négy szögletű kendő melynek egyik sarkát kidíszítik. Dejtáron tarajas szalagot flitterrel mindig és csipkét, vagy ördög lakatot raktak rá. A kötés módja elég bonyolult, ezért kitaláltak egy módszert ami miatt csak egyszer kell megkötni és utána könnyen felvehető. A bekötéséhez egy papírt használnak, amit a viselő fejére hajtogatnak, majd ezt kilapítva bele teszik a kendőbe és a hajtások segítségével a kendővel együtt újra hajtogatják. Gombostűkkel összetűzik és a kész kendőt olyan egyszerű felvenni ez után mint egy kalapot. A rögzítését egy villuska nevű csipke szélű homlokra fektetett és a kontyhoz rögzített vászon szalaggal oldják meg. A villuska alja egy vonalban van a kendő homlokon lévő aljával, középen egy gombostűvel hozzátűzik, ami biztos tartást ad. A nevét is innen kapta, hisz a papír karakteres formát adott a kendőnek, a homloknál levő hajtások szarv formát mutatnak. Dejtáron magasra kötik ezeket a szarvakat, Patakon alacsonyabbra, más falvakban pedig a díszítése más. 1700 előtt nem tettek bele papírt, így a jellegzetes szarv nélkül kikötött kendőnek hívták, mivel hátul és nem az áll alatt kötötték. A harmincadik évüket betöltött nők ezen felül elkezdtek hordani egy bekötött kendőt, amit az álluk alatt kötöttek meg. ennek a kötése egyszerűbb és lazább, hisz a kikötött kendő fölött viselték. Lehetett nyáron singlőtt lenvászon kendő, vagy brokát csipkével, vagy rojtos selyem kendő, télen pedig vastag bársony, vagy posztó kendő. Mint a hétköznapi ruháknál, időseknél is, akik már csak feketében jártak, úgy a kendőkről, mint a ruhákról elmaradt a az évek múlásával díszítés. De szerencsére még ma is vannak asszonyok akik hordják ezt a viseletet, a hétköznapokban, és a díszeket az ünnepnapokon.