Szilágysági viselet

Szilágyság: a földrajzilag és történetileg az Alföld és Erdély közt fekvő, az Alföld felé nyitott megye magyar lakosságának öltözetei. A szűkös információs anyag azt mutatja, hogy részben földrajzi szomszédságban, részben a különböző vagyoni rétegek öltözködésében itt a századforduló körül egymás mellett lehetett találni a kiváltképp Erdélyre jellemző igen régies és az Alföld felől terjedő újabb elmeket. A szegényebbek például a házi posztóból szabott fehér → harisnyát vagy szürke darócnadrágot viselték, míg a módosaknál és a fiataloknál kezdett feltűnni a vitézkötéses fekete posztónadrág. A férfiak körül vagy hátul kivetett hosszú és félhosszú ingeket hordtak.  A subaféléknek kevés nyoma volt, annál elterjedtebbek a háziszőttes gyapjúból készített darócok (posztóból készült, zsinórdíszes, kabát féle), amit felölthettek férfiak is, nők is. A férfiak jellegzetes kiegészítője a surc (keskeny, hosszú, hímzett kötény).

Női viselet: az ingből és pendelyből álló vászonruhára, amelyre közvetlenül öltötték fel hidegben a darócot. Ebben a régies egyszerűségében másutt nem is maradt fenn a vászon női öltözet. Désházáról írják, hogy hordanak pruszlikot, sőt kisméretű vállkendőt. Mintegy szélső megjelenése ez az Alföldön általánosan viselt vállkendőnek, mely Erdélyben már nem terjedt el. Kraszna vidékén szaporodik a szoknyák száma, ötöt-hatot is hordanak egymás fölött; ez a jelenség ismét az Alföldhöz kapcsolódik. Nincs említés se pártáról, se főkötőről, csak az asszonyok hordtak áll alatt vagy tarkón megkötött fejkendőt.

Szöveg: Doktor Andrea